Trogir a Kastélyok-öblének végében, Splittől mintegy 27 kilométerre fekszik. Az óváros egy kicsiny szigetre épült a szárazföld és Čiovo szigete közé. Egyedülálló műemlékjellege miatt 1997 óta az UNESCO világörökség része.

A várost görögök alapították az i.e. III. században Tragurion néven. Később római, bizánci, majd avar kézen volt. 1105-től a magyar-horvát királyság része. 1420-tól 1797-ig Velence fennhatósága alá tartozott.

Az óváros magja a XIII-XV. század folyamán alakult ki a várost körülvevő falakon belül. A szigetet a szárazfölddel összekötő híd egyenesen az északi városkapuhoz, az ún. Szárazföldi kapuhoz vezet, melynek tetején a város védőszentjének, Orsini Szent Jánosnak a szobra látható. A kapuval szemközt áll a városi múzeumnak (Muzej grada Trogira) otthont adó Garagni-Fanfogna-palota.

A város nevezetessége az egész horvát tengerpart egyik legértékesebb műemléke, a Szent Lőrinc-katedrális (Katedrala sv. Lovre), mely a XIII-XVI. sz. között épült, s emiatt különféle építészeti stílusokat elegyít magában. A templom egyik legszebb része a faragott kőkapu 1240-ből.

A katedrális előtti téren áll a XV. századi Nagy Cipiko-palota (Velika Ćipikova palača), a Városi loggia (Gradska loľa), ahol ítélkezéseket tartottak, néhány templom és az Óratorony.

Déli irányban az 1593-ban épült Kikötői kapun át a tágas parti sétányra jutunk ki, ahol pálmafák hosszú sora húzódik a Trogiri-csatorna mentén. A kapu közelében áll balra a XIII. századi Keresztelő Szent János-templom (Crkva sv. Ivana Krstitelja), valamint jobbra a Szent Miklós-apácakolostor (®enski samostan sv. Nikole), melynek kiállítótermében látható egyebek mellett egy antik Kairosz-dombormű.

A parti sétány végén emelkedik a Kamerlengo-erőd (Kaątel Kamerlengo), mely a XIII-XV. században épült. Érdekessége, hogy eredetileg a velenceik ellen kezdték építeni, s végül maguk a velenceik fejezték be, ill. bővítették tovább. Bástyáiról és falairól nagyszerű kilátás nyílik a környékre.